Szecesszió iparművészet

Bútortervezés

Az új formák keresése a bútortervezésben sokféle megoldást eredményezett. Elsődleges forrás a természet világa, mely vagy közvetlenül, vagy stilizáltan jelenik meg. A belga és francia tervezők az ívelt vonalakat kedvelték.

1. kép. Guimard francia építész 1900 körül tervezett széke a nehézkes, historizáló* bútorokkal szemben légiesen könnyűnek és természetesnek hat 2. kép. A skót Mackintosh magas támlájú széke (1897). Megnyújtott formák, kontrasztos* színezés (fekete, fehér, mályva), kevés díszítés jellemzi munkáit 3. kép. Vallin irodabútora a francia Art Noveau lendületes vonalait, jellegzetes díszítését mutatja

Hajlékony vonalaikkal szo­borszerű plasztikájú bútorokat hoztak létre. A felületet intarzi­ával, fém és más anyagok beraká­sával díszítették.

Skóciában a „glasgow-i né­gyek” csoportja a francia irány­zattal szemben az egyenes, függőleges vonalakra helyezte a hangsúlyt, nagy hatást gya­korolva a bécsi szecessziós mozgalomra.

A bútorok, csakúgy mint a többi szecessziós iparművészeti tárgy nagy része egyedi termék, kézművestechnikával készültek.

4. kép. Gaillard ebédlőszekrénye 1900-ból. A felületet díszítő hullámzó vonalkötegek, az ún. „ostorcsapás”- motívum a belga tervezők által kedvelt absztrakt díszítésmódhoz hasonlít Fém - üveg- kerámiaművészet

A fémművesség nemcsak az építészet díszítőelemeként jelentkezett, hanem sokféle használati tárgyat is létrehozott. Megújult az ékszerkészítés is: a hagyományos nemesfémek mellett egyéb fémek (bronz, sárga- és vörösréz, ón) változatos gazdagsága jellemző. A megfelelő hatás kedvéért pedig bármilyen anyagot felhasználtak: zománcot, gyöngyházat, elefántcsontot, borostyánt, szarut. Az amerikai Louis-Comfort Tiffanyt az ún. irizáló, opálos üveg érdekelte. Nevét főleg az ólomkeretbe helyezett színes üvegekből álló lámpa tette máig nevezetessé. A szecessziós épület lényeges kiegészítője a színes üvegablak. A Tiffany által előállított üvegfajta különösen alkalmas volt erre a feladatra. 5. kép. A német WMF gyár galvanizált* jégkockatartóján megjelenő fiatal nőalak kibomló hajjal, leomló ruharedővel kedvelt díszítőelem. A vonalak hullámzó ritmusa növényi motívumokban folytatódik 6. kép. Róth Miksa képkerete (1900 körül). Ez a kis remekmű jól mutatja az üvegmozaik-technikát. Hatalmas abla­kokat és mennyezeteket gyártot­tak ilyen módon a Róth-műhelyben 7. kép. A belga ötvös és szobrász Wolfers kitűzőfüggője, a „Niké” (1902). E parányi műalkotást nemcsak a felhasznált anyagok teszik értékessé, hanem az ékszerkészítő fantáziája és nagy technikai tudása Róth Miksa budapesti üvegműhelye alkalmazta hazánkban először az új anyagot és technikát, üvegmozaik ablakaival nemzetközi rangra emelkedett. Az üveg hajlékonyságával bekerült az Új Művészet mestereinek kedvenc anyagai közé. Egyik megújítója a francia Emile Galle volt. Díszítményeit valósághű motívumok – virágok, lepkék, csigák, szitakötők – jellemzik. 18. kép. Tiffany-lámpa (bronz és üveg). Különleges üveganyagából, a „Favrile” üvegből elsősorban használati és díszüvegek készültek 19. kép. Gallé dombornyomá­sos vázája (1899) valósághűen ábrázolja az őszi kikericset A többrétegű, savval maratott vagy metszett felületre idegen anyagokat – aranyfóliát, zománcot stb. – vitt fel, vagy dombor­műszerű felületet alakított ki. A tervezők kihasználták az agyag és a fém alakíthatóságát is az új kifejezésmód érdekében. A különös természeti formákhoz való vonzódás csakúgy megjelent például Christopher Dresser tengerisünt idéző edényén, mint a valósághű elemek Delaherche vázáján. A kerámiaművesség sokféle mázzal is kísérletezett.

21. kép. A Zsolnay-gyár eozinmázas vázájának már különleges aszimmetrikus formája is növényt mintáz

22. kép. Az első ipari formatervezők egyikének tartott Dresser tengerisünt idéző edénye az angol alkotó természetismeretéről vall