Ady projekt - interjú a művésszel

/A szituáció: egy rádióműsor levezetése, szinte kötetlen beszélgetés M=műsorvezető, A=Ady/

M: Üdvözlök mindenkit a Boro Rádióban! Mai vendégünk az utánozhatatlan Ady Endre!
A: Jó reggelt mindenkinek!
M: Örülök, hogy elfogadta a meghívást, nagy megtiszteltetés.
A: Ugyan,részemről a szerencse.
M: A továbbiakban fel fogok tenni pár kérdést, csak nyugodtan kötetlenül beszélgetünk majd. Bemelegítésként kezdjük valami egyszerűvel. Mondjuk... Honnan jött az ötlet, vagy mondjam inkább a sugallat, hogy írással foglalkozzon.
A: Megvallom őszintén nem tudom. Ez egy olyan kérdés számomra, mint az, hogy miért születtem hímneműnek. Nem tudom, de ha már így alakult, szerettem volna a legjobbat kihozni belőle.
M: Ami kitűnően sikerült is!
A: Köszönöm.
M: Ön szerint mi teszi az írót íróvá? Vagyis inkább... hogy zajlik egy író élete, a munkafolyamat, az agytorna? Mi történik ilyenkor?
A: Ennek egy nagyon szép procedúrája van. Egy szikrával kezdődik, mint egy golyó csapódik ki a fegyverből, egyenesen a papírra. Ettől a ponttól két irányba haladhat a történet: éjszakázásba, egy szemhunyásnyi alvás nélküli átkávézott/borozott hosszú éjszakába, aminek az a vége, hogy reggelre azt is elfelejtem, mit kezdtem el írni... Vagy a hirtelen ötlet ahogy jött távozik is, a szerkezet besül, agóniába torkollik és beüt az abszolút alkotói válság, amikor már a saját létezésemet is megkérdőjelezem. Ilyenkor vagy segít az abszint vagy nem...
M: Értem.
M: Hogyan alakult ki az  bizonyos nézet a változással, a modern korral kapcsolatban, amit a verseiben is láthatunk?
A: Teljesen véletlenül. Mindig szerettem a régi korokat, a történelmet, barátaim mindig mondták is, hgoy rossz korba születtem, vagy úgy beszélek, mint a nagyapjuk. ÉS teljesen relevánsan cukkoltak ezzel, kicsit talán még büszke is voltam rá. A változás, a modernizálódás, a kultúrális keveredés nem ba, sőt, szükséges! Fel kell zárkóznunk nyugattal, értem én... De egy bizonyos Saját kultúrális alapnak, egy néphez való kötődésnek mindig kell lennie. Ez a hovatartozás, ennek tudata tesz minket magyarrá, néppé. Szimpla nacionalizmus is lehetne, de valahogy mégsem az. Hogy is fogalmazzak... A modernizáció jó, sőt kitűnő, elengedhetetlen! A változás természetes, az idő múlása úgyszint... De a hagyományőrzésről néha elfeledkezünk. HA nincs hagyomány, nincs kultúra, ha nincs kultúra, nincs nép, ha nincs nép.... összedől a világ és egy hatalmas katyvasz lesz az egészből, az pedig senkinek sem jó. ... NEm valami megfogható dolgok ezek, sőt, nagyon nehezen leírhatók. De íróként ez a munkánk,  ez éltet, hogy átadjunk egy üzenetet, amit majd egyszer valaki az utókorban talán megért, és akkor elmondhatjuk magunkról, hogy tettünk valami maradandót.
M: Köszönöm szépen ezt az eszmefuttatást, igazán érdekes volt! Várjuk legközelebb is.

Ady projekt - Nyugat kritika

Nyugat – kritika

1919. 16-17. szám – Figyelő

Király György:Washington Irwing RIP van winkle

Az Álmosvölgy  legendája angol eredetiből fordította Bartha László

(Világosság Könyvtár, 97-100.) Budapest, 1919. Népszava-Könyvkereskedés kiadása.

Az Álmosvölgy legendája egy jelenleg is nagyon ismert mű, igen sok feldolgozása van, filmek sorozat (mely utóbbit én is megnéztem, thriller – történelmi témájú sorozat, kimondottan ajánlott!). A cikk idején operettként adták elő, mint a cikkből is kiderült, külföldön, eredeti angol nyelven.

Király György kitűnően ecsetelte a műt, igen emelkedett szóválasztással, tökéletes, elég tetemes történelmi és kulturális háttérismeretet igénylő leírással. Fogalmazása tanult emberhez méltó és kiemelkedő.

Lehet, hogy csupán a szöveg nehézsége miatt, de az operett történetéről nem derült ki számomra sok, annak idejét és helyszínét leszámítva. Ez, valószínűleg a cikk egyetlen és legnagyobb hibája. Hangulatát viszont kitűnően átadja, az olvasó szinte már bele is képzeli magát a leírt helyre, Amerikába, az ígéret földjére. Vagy a hamis ígéretek földjére? Abba az (ebben a korban úgy tűnik általános) eszmefuttatásba is belefog, mely a modern kor kevésbé felhőtlen behatásait vizsgálja egy ország kulturális örökségeire. Ady szintén foglalkozott a régi korokkal archaikus verseiben, és, mint kiderül, ez a darab sem tesz másként. Ha csak fele annyira gyönyörű a darab, mint az itt látható leírás róla, akár a mai kor embereként is szívesen fogadnánk a színházakban.

Szerkezetét, összeállítását tekintve a szerző nagyon is tudta, mit csinál. Ez főként a végén egy kérdéssel intézett interakcióban mutatkozik meg a cikk végén. Minden tekintetben felkelti az olvasó figyelmét, sőt igyekszik elgondolkodtatni, belevonni az olvasót a cikkbe, kissé kiszakítva a cifra és elegáns leíró/tájékoztató részből. Végül ebből a kérdésből átvezetve ajánlást ad a mű megtekintésére.

Összességében, minden kifinomultságával, bájával és eleganciájával nekem nagyon tetszett. El tudnám képzelni ezt a cikket bármely mai irodalmi folyóiratban.

Ady projekt - verselemzés

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

A vers Párizsban íródott 1906-ban, miközben Ady az egyik kedvenc kávéházának teraszán üldögélt és nézte a párizsi életet. 1907-ben jelent meg a Vér és arany című kötetben.

A címben szereplő Ősz szó egy szimbólum, ezért írja nagybetűvel. Az ősz, mint évszak szimbolizálja az elmúlást és az öregedést. Ezért a címben szereplő Ősz az elmúlásnak és a Halálnak a szimbólumává válik. 

A versben Ady a Szent Mihály sugárúton sétál egy forró nyári napon, miközben falevelek hullnak a fákról. Adynak a falevelekről eszébe jut az ősz, elmúlás és a halál.

A mű főszereplője az Ősz, ami a Halált szimbolizálja. A halál egy rossz fiúcska képében jelenik meg, aki kisgyerek módjára rosszalkodik az utcákon, becsönget a házak kapuján, majd elszalad. „S Párisból az Ősz kacagva szaladt.” Ady sokat gondol a halálra, mivel súlyos betegségben szenved. Számos szinesztézia fedezhető fel a műben, melyek kiemelik, felerősítik az érzelmeket és olvasottakat. A költő azon a bizonyos sugárúton találkozik a halállal. A magyar néphagyományban Szent Mihály áll a haldoklók mellett, segít nekik itt hagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra. Ez a vers nagyon élesen vetíti elénk a költő érzésit, gondolatait.

A vers műfaja chanson azaz dal. Ebben a versben Ady a halállal kapcsolatos legszemélyesebb érzésiről ír.