Old school - régen és most

Ennek a témának a feldolgozására egy film indított, a címe: Rockhajó. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a 60-70-es évek zenéit, vagy csak egy jót akar röhögni.  

Dióhéjban: 1966-ban játszódik a történet, az Északi-tengeren horgonyzó kalózrádió legénységének életét mutatja be,  abban az időben, mikor Britanniában a BBC mindössze kétórányi rockot játszott le hetente, és a magát túl sokra tartó 'arisztokrata' réteg gyűlölte a műfajt, úgy vélték, rockot hallgatni erkölcstelen. 

/Íme, egy kis ízelítő az érdeklődőknek: http://indavideo.hu/video/Rockhajo_-_feliratos_trailer /
És megemlíthetem akkor a The Runaways- c. filmet is, ami a stílus kedvelőinek tetszhet. 

Régről beszélünk, de ha jobban belegondolunk, 30-40 év nem tekinthető annyira régnek.

 A kor divata pedig nagy ütemben kezd visszajönni: a hippiminták, tüdőnadrágok, és minden ruhadarab, amit szüleink hordtak újra éli fénykorát.

http://www.youtube.com/watch?v=QK8mJJJvaes

Én, személy szerint szívesebben hallgatok ebből az időből is zenéket, mint a mai mosógépzenéket. Az alternatív, old-school pop zenei stílusokat is észrevehetjük újraéledni, bár ez nem igazán az én stílusom. 

http://www.youtube.com/watch?v=b8BIxvtdlWA

 Miért éled minden újra?

Az emberek egyszerűen alig tudnak újat kitalálni. Még próbálkoznak de egy új stílus létrehozni szinte lehetetlen, mert ahány ember, annyi gondolkodás, és sok stílus nagyon hasonlít egymásra. Újat alkotni nehezebb, mint gondolnánk, viszont a régi, de jó dolgok maradandóak és örök életűek. Mint például a legjobb zenék Rolling Stonestól, The Beatlestől, és még sorolhatnám. Ha ezeket hallgatjuk, miközben szüleink divatjamúlt ruháiban egy fésűbe énekelve parádézunk otthon a tükör előtt, az egy kicsit olyan, mintha az ő gyerekkorukat élnénk újra. Ilyenkor elgondolkozom, hogy jó korba születtem e... 
Lehet, jobb lett volna 1890-ben, mondjuk Londonban vagy 1920-ban Párizsban, esetleg a 70-es években itthon? Ki tudja. Most itt vagyok, és ezt a kort kell túlélnem. Vágyakozni viszont szabad:)
Ti hol élnétek szívesen és mikor?

Gólya?-Gója?- Inkább gilice....

A magyar tipikusan az a nyelv, amilyenhez hasonlót nem nagyon találunk a világon. Nyelvünket sok külföldi behatás érte, főleg angol, de a nyelvtana és főként helyesírása nem változik. Más nyelvekhez viszonyítva nyelvtanilag igen nehéz, a legnehezebb, ugyanis annyi szabály van, hogy az átlag ember, még a felnőttek is elfelejtenek belőle ezt-azt.

Fontos-e a helyesírás?
Igen: a nyelvünk, a kultúránk gerince. Büszkének kell lennünk rá!
Ettől eltekintve, nem hiszem hogy sok olyan magyar ember van, akinek nem okozott volna soha életében fejfájást a j/ly-betűk helyesírása, vagy az egybe/különírás szabályai. A nyelvtan nehezíti életünket, de mindettől el kell tekintenünk, mert az anyanyelvünkről van szó. (Nem szeretni viszont igenis lehet...)

Nem sok olyan nyelvet találunk a világon, amelyiknek ilyen nehéz lenne a nyelvtana. Az angol például sokkalta könnyebb, sőt még a spanyol, japán vagy az arab sem nehezebb, mint a mi nyelvtanunk./ A kijelentés utána olvasáson és külföldiekkel való beszélgetéseken alapul./ Ez a nehézség teszi különlegessé, egyúttal idegesítővé is. Őszintén szólva, a diákok nagy százaléka utálja a nyelvtant, mert a ritkán használt szavak helyes leírása néha komolyabb odafigyelést igényel, ezzel lassítva a munkánkat.
Mindent összevetve kettős érzelmeket táplálok a nyelvtanunk iránt, de továbbra is büszkén használom, és hirdetem, hogy az enyém!

Kritika a Rózsa neve című filmről

Korhűen ábrázolták benne az akkori életszínvonalat, a vallási normákat is. A gyilkosságok adtak neki egy krimi jelleget, de alapjaiban véve maradt a drámai vonalnál. Nem az a tipikus hollywoodi cukormáz, vagy fiktív történelmi film- olyan értelemben fiktív, mint például a western filmek, ahol mindig van egy fehér kalapos hős, aki legyőzi a sok fekete kalapost, megkapja a nőt, mindeközben whiskyt vedel és egy szalmaszál lóg ki a szájából.

Baskervill Vilmos eléggé kiugró egyén az egész keresztény közösségben. Részint azért, mert nem veszi annyira szigorúan, például a nevetés szabályát (bár ez az ő rendében megengedett, de itt nem nézik jó szemmel), másrészt pedig azért, mert tudósok könyveit olvasta, és ezt az egyház nem viseli el. A tudomány és a vallás ebben a korban két összeférhetetlen(-nek tűnő) dolognak számított, mert mindkettő túl éles ellentmondásban volt a másikkal( holott buzgón másolták a tudományos könyveket). Vilmosnak megvolt az a tipikus "Sherlock" jellege, és aki ismeri az eredeti novellákat Sir A.C. Doyle-tól, annak szemet szúr a Baskervill név (A sátán kutyája c. kötetből a gróf neve). Mindemellett az is vicces párhuzam a  detektívsztori és e-között, hogy Atson (a fiatal gyerek, aki kísérte) a magyar szinkronnak és a kissé recsegős hangminőségnek köszönhetően Watson-nak hallatszott. 

Maga a történet jól fel volt építve, a végére mindenre szépen magyarázatot is kaptunk, bár nem volt nehéz kitalálni a végkifejletet, és egyértelmű volt a "papírgyilkos" kiléte is. Mai racionálisabb felfogással, sőt még talán akkor is, kicsit túlzásnak érzem, hogy ilyen drasztikus eszközökkel akarta az elkövető megvédeni a vallását.

Ha pontra kéne értékelni akkor 10/5. Nem azért mert összességében a történet nem volt jó, egyszerűen nem az én műfajom.

A bűn bűvköre

A középkornak elég erős képe volt a bűn és bűnhődés fogalmáról, mindenki üdvözülni akart, ezért kínozták magukat, mert azt hitték, hogy a földi élet semmiség, de meghatározza mi lesz tovább.
Dante bugyrokra osztotta a poklot a bűnök súlyossága szerint (saját erkölcsi elvei szerint). Ez néhány ősi okkult vallás szerint és talán még a kereszténység szerint is helytálló.
Mai napig maradt egy elég nagy keresztény réteg a világon, akiknek még mindig a 10 parancsolat adja meg a bűn alapfogalmát, de a mai átlag ember számára (aki lehet keresztény, de más vallású is, akár egyik követője sem) a bűn csak a tényleg súlyos és/vagy törvény által elítélt dolgokat jelent. A média is egyre inkább azt sugározza, hogy az erkölcstelenség nem bűn és a testi élvezetek, drogok, ilyesmik nem számítanak kimondottan bűnöknek. A mai kor embere lazán veszi az életet, néha túl lazán is- ahogy a carpe diemet is túlértelmezték egyesek, persze ez az opció nem végződhet jól.

Részemről hogy áll a bűn-bűnhődés dolog?
Őszintén nem tudom... A keresztény nevelésnek köszönhetően van fogalmam a 10 parancsolat tartalmáról, és a ne ölj, ne lopj, és ilyen súlyosabb vétségekkel egyet is értek. A -Ne hazudj! talán manapság a leglazábban értelmezett parancsolat. Sőt! Ha belegondolunk hazugságokra épült az egész emberi társadalom: a politika, a reklámok és még sorolhatnám mennyi helyen befolyásol minket az  emberek hazugsága.

Az, hogy az embert mi köti össze a bűneivel elég egyértelmű számomra. Az ember nem létezhet bűn nélkül és fordítva. Ha nem lennénk bűnösök, nem lennénk emberek. Már egy korábbi cikkemben is taglaltam ezt a témát, hogy miért lettünk olyanok, amilyenek.
 A szabályok egy rendszer működéséért felelősek, hogy betartjuk e őket, vagy sem, az már személyfüggő. Én most a törvényekre értem, de ha úgy vesszük a 10 parancsolat a kereszténység rendszerének törvényei. Ők is kialakították ezt a feltételekhez kötött túlvilági élet dolgot, ami lényegében ugyan úgy működik, mint a törvények az országokban.

Lényeg, ami lényeg, hogy az ember általánosan négy rendszer szabályait követi, hogy milyen bűnöket ne kövessen el:
- a saját erkölcsi normáit
- a józan eszét
- az állam által meghatározott törvényeket
- vallását ( ha van).

Mindenkinek mind a négy dolog változó, de az biztos, hogy a középkor óta 360°-os fordulatot vett a vallások követése az átlagember részéről.