A magyar tipikusan az a nyelv, amilyenhez hasonlót nem nagyon találunk a világon. Nyelvünket sok külföldi behatás érte, főleg angol, de a nyelvtana és főként helyesírása nem változik. Más nyelvekhez viszonyítva nyelvtanilag igen nehéz, a legnehezebb, ugyanis annyi szabály van, hogy az átlag ember, még a felnőttek is elfelejtenek belőle ezt-azt.
Fontos-e a helyesírás?
Igen: a nyelvünk, a kultúránk gerince. Büszkének kell lennünk rá!
Ettől eltekintve, nem hiszem hogy sok olyan magyar ember van, akinek nem okozott volna soha életében fejfájást a j/ly-betűk helyesírása, vagy az egybe/különírás szabályai. A nyelvtan nehezíti életünket, de mindettől el kell tekintenünk, mert az anyanyelvünkről van szó. (Nem szeretni viszont igenis lehet...)
Nem sok olyan nyelvet találunk a világon, amelyiknek ilyen nehéz lenne a nyelvtana. Az angol például sokkalta könnyebb, sőt még a spanyol, japán vagy az arab sem nehezebb, mint a mi nyelvtanunk./ A kijelentés utána olvasáson és külföldiekkel való beszélgetéseken alapul./ Ez a nehézség teszi különlegessé, egyúttal idegesítővé is. Őszintén szólva, a diákok nagy százaléka utálja a nyelvtant, mert a ritkán használt szavak helyes leírása néha komolyabb odafigyelést igényel, ezzel lassítva a munkánkat.
Mindent összevetve kettős érzelmeket táplálok a nyelvtanunk iránt, de továbbra is büszkén használom, és hirdetem, hogy az enyém!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése