GuyWithNoName
Szubjektív vélemények valakitől. Adjatok témát és bármihez hozzászólok.
Keresés ebben a blogban
2015. május 27., szerda
Ady projekt - interjú a művésszel
/A szituáció: egy rádióműsor levezetése, szinte kötetlen beszélgetés M=műsorvezető, A=Ady/
M: Üdvözlök mindenkit a Boro Rádióban! Mai vendégünk az utánozhatatlan Ady Endre!
A: Jó reggelt mindenkinek!
M: Örülök, hogy elfogadta a meghívást, nagy megtiszteltetés.
A: Ugyan,részemről a szerencse.
M: A továbbiakban fel fogok tenni pár kérdést, csak nyugodtan kötetlenül beszélgetünk majd. Bemelegítésként kezdjük valami egyszerűvel. Mondjuk... Honnan jött az ötlet, vagy mondjam inkább a sugallat, hogy írással foglalkozzon.
A: Megvallom őszintén nem tudom. Ez egy olyan kérdés számomra, mint az, hogy miért születtem hímneműnek. Nem tudom, de ha már így alakult, szerettem volna a legjobbat kihozni belőle.
M: Ami kitűnően sikerült is!
A: Köszönöm.
M: Ön szerint mi teszi az írót íróvá? Vagyis inkább... hogy zajlik egy író élete, a munkafolyamat, az agytorna? Mi történik ilyenkor?
A: Ennek egy nagyon szép procedúrája van. Egy szikrával kezdődik, mint egy golyó csapódik ki a fegyverből, egyenesen a papírra. Ettől a ponttól két irányba haladhat a történet: éjszakázásba, egy szemhunyásnyi alvás nélküli átkávézott/borozott hosszú éjszakába, aminek az a vége, hogy reggelre azt is elfelejtem, mit kezdtem el írni... Vagy a hirtelen ötlet ahogy jött távozik is, a szerkezet besül, agóniába torkollik és beüt az abszolút alkotói válság, amikor már a saját létezésemet is megkérdőjelezem. Ilyenkor vagy segít az abszint vagy nem...
M: Értem.
M: Hogyan alakult ki az bizonyos nézet a változással, a modern korral kapcsolatban, amit a verseiben is láthatunk?
A: Teljesen véletlenül. Mindig szerettem a régi korokat, a történelmet, barátaim mindig mondták is, hgoy rossz korba születtem, vagy úgy beszélek, mint a nagyapjuk. ÉS teljesen relevánsan cukkoltak ezzel, kicsit talán még büszke is voltam rá. A változás, a modernizálódás, a kultúrális keveredés nem ba, sőt, szükséges! Fel kell zárkóznunk nyugattal, értem én... De egy bizonyos Saját kultúrális alapnak, egy néphez való kötődésnek mindig kell lennie. Ez a hovatartozás, ennek tudata tesz minket magyarrá, néppé. Szimpla nacionalizmus is lehetne, de valahogy mégsem az. Hogy is fogalmazzak... A modernizáció jó, sőt kitűnő, elengedhetetlen! A változás természetes, az idő múlása úgyszint... De a hagyományőrzésről néha elfeledkezünk. HA nincs hagyomány, nincs kultúra, ha nincs kultúra, nincs nép, ha nincs nép.... összedől a világ és egy hatalmas katyvasz lesz az egészből, az pedig senkinek sem jó. ... NEm valami megfogható dolgok ezek, sőt, nagyon nehezen leírhatók. De íróként ez a munkánk, ez éltet, hogy átadjunk egy üzenetet, amit majd egyszer valaki az utókorban talán megért, és akkor elmondhatjuk magunkról, hogy tettünk valami maradandót.
M: Köszönöm szépen ezt az eszmefuttatást, igazán érdekes volt! Várjuk legközelebb is.
M: Üdvözlök mindenkit a Boro Rádióban! Mai vendégünk az utánozhatatlan Ady Endre!
A: Jó reggelt mindenkinek!
M: Örülök, hogy elfogadta a meghívást, nagy megtiszteltetés.
A: Ugyan,részemről a szerencse.
M: A továbbiakban fel fogok tenni pár kérdést, csak nyugodtan kötetlenül beszélgetünk majd. Bemelegítésként kezdjük valami egyszerűvel. Mondjuk... Honnan jött az ötlet, vagy mondjam inkább a sugallat, hogy írással foglalkozzon.
A: Megvallom őszintén nem tudom. Ez egy olyan kérdés számomra, mint az, hogy miért születtem hímneműnek. Nem tudom, de ha már így alakult, szerettem volna a legjobbat kihozni belőle.
M: Ami kitűnően sikerült is!
A: Köszönöm.
M: Ön szerint mi teszi az írót íróvá? Vagyis inkább... hogy zajlik egy író élete, a munkafolyamat, az agytorna? Mi történik ilyenkor?
A: Ennek egy nagyon szép procedúrája van. Egy szikrával kezdődik, mint egy golyó csapódik ki a fegyverből, egyenesen a papírra. Ettől a ponttól két irányba haladhat a történet: éjszakázásba, egy szemhunyásnyi alvás nélküli átkávézott/borozott hosszú éjszakába, aminek az a vége, hogy reggelre azt is elfelejtem, mit kezdtem el írni... Vagy a hirtelen ötlet ahogy jött távozik is, a szerkezet besül, agóniába torkollik és beüt az abszolút alkotói válság, amikor már a saját létezésemet is megkérdőjelezem. Ilyenkor vagy segít az abszint vagy nem...
M: Értem.
M: Hogyan alakult ki az bizonyos nézet a változással, a modern korral kapcsolatban, amit a verseiben is láthatunk?
A: Teljesen véletlenül. Mindig szerettem a régi korokat, a történelmet, barátaim mindig mondták is, hgoy rossz korba születtem, vagy úgy beszélek, mint a nagyapjuk. ÉS teljesen relevánsan cukkoltak ezzel, kicsit talán még büszke is voltam rá. A változás, a modernizálódás, a kultúrális keveredés nem ba, sőt, szükséges! Fel kell zárkóznunk nyugattal, értem én... De egy bizonyos Saját kultúrális alapnak, egy néphez való kötődésnek mindig kell lennie. Ez a hovatartozás, ennek tudata tesz minket magyarrá, néppé. Szimpla nacionalizmus is lehetne, de valahogy mégsem az. Hogy is fogalmazzak... A modernizáció jó, sőt kitűnő, elengedhetetlen! A változás természetes, az idő múlása úgyszint... De a hagyományőrzésről néha elfeledkezünk. HA nincs hagyomány, nincs kultúra, ha nincs kultúra, nincs nép, ha nincs nép.... összedől a világ és egy hatalmas katyvasz lesz az egészből, az pedig senkinek sem jó. ... NEm valami megfogható dolgok ezek, sőt, nagyon nehezen leírhatók. De íróként ez a munkánk, ez éltet, hogy átadjunk egy üzenetet, amit majd egyszer valaki az utókorban talán megért, és akkor elmondhatjuk magunkról, hogy tettünk valami maradandót.
M: Köszönöm szépen ezt az eszmefuttatást, igazán érdekes volt! Várjuk legközelebb is.
Ady projekt - Nyugat kritika
Nyugat – kritika
1919. 16-17. szám – Figyelő
Király György:Washington Irwing RIP van winkle
Az Álmosvölgy
legendája angol eredetiből
fordította
Bartha László
(Világosság
Könyvtár, 97-100.) Budapest, 1919. Népszava-Könyvkereskedés kiadása.
Az Álmosvölgy legendája egy jelenleg is nagyon ismert mű,
igen sok feldolgozása van, filmek sorozat (mely utóbbit én is megnéztem,
thriller – történelmi témájú sorozat, kimondottan ajánlott!). A cikk idején
operettként adták elő, mint a cikkből is kiderült, külföldön, eredeti angol
nyelven.
Király György kitűnően ecsetelte a műt, igen emelkedett
szóválasztással, tökéletes, elég tetemes történelmi és kulturális
háttérismeretet igénylő leírással. Fogalmazása tanult emberhez méltó és
kiemelkedő.
Lehet, hogy csupán a szöveg nehézsége miatt, de az operett
történetéről nem derült ki számomra sok, annak idejét és helyszínét leszámítva.
Ez, valószínűleg a cikk egyetlen és legnagyobb hibája. Hangulatát viszont
kitűnően átadja, az olvasó szinte már bele is képzeli magát a leírt helyre,
Amerikába, az ígéret földjére. Vagy a hamis ígéretek földjére? Abba az (ebben a
korban úgy tűnik általános) eszmefuttatásba is belefog, mely a modern kor
kevésbé felhőtlen behatásait vizsgálja egy ország kulturális örökségeire. Ady
szintén foglalkozott a régi korokkal archaikus verseiben, és, mint kiderül, ez
a darab sem tesz másként. Ha csak fele annyira gyönyörű a darab, mint az itt
látható leírás róla, akár a mai kor embereként is szívesen fogadnánk a
színházakban.
Szerkezetét, összeállítását tekintve a szerző nagyon is
tudta, mit csinál. Ez főként a végén egy kérdéssel intézett interakcióban
mutatkozik meg a cikk végén. Minden tekintetben felkelti az olvasó figyelmét,
sőt igyekszik elgondolkodtatni, belevonni az olvasót a cikkbe, kissé kiszakítva
a cifra és elegáns leíró/tájékoztató részből. Végül ebből a kérdésből átvezetve
ajánlást ad a mű megtekintésére.
Összességében, minden kifinomultságával, bájával és
eleganciájával nekem nagyon tetszett. El tudnám képzelni ezt a cikket bármely
mai irodalmi folyóiratban.
Ady projekt - verselemzés
Ady Endre: Párisban járt az Ősz
A vers
Párizsban íródott 1906-ban, miközben Ady az egyik kedvenc kávéházának teraszán
üldögélt és nézte a párizsi életet. 1907-ben jelent meg a Vér és arany című
kötetben.
A címben
szereplő Ősz szó egy szimbólum, ezért írja nagybetűvel. Az ősz, mint évszak
szimbolizálja az elmúlást és az öregedést. Ezért a címben szereplő Ősz az
elmúlásnak és a Halálnak a szimbólumává válik.
A
versben Ady a Szent Mihály sugárúton sétál egy forró nyári napon, miközben
falevelek hullnak a fákról. Adynak a falevelekről eszébe jut az ősz, elmúlás és
a halál.
A mű
főszereplője az Ősz, ami a Halált szimbolizálja. A halál egy rossz fiúcska
képében jelenik meg, aki kisgyerek módjára rosszalkodik az utcákon, becsönget a
házak kapuján, majd elszalad. „S Párisból az Ősz kacagva szaladt.” Ady sokat
gondol a halálra, mivel súlyos betegségben szenved. Számos szinesztézia
fedezhető fel a műben, melyek kiemelik, felerősítik az érzelmeket és
olvasottakat. A költő azon a bizonyos sugárúton találkozik a halállal. A magyar néphagyományban Szent Mihály
áll a haldoklók mellett, segít nekik itt hagyni a földi világot, átkíséri a
lelkeket a túlvilágra. Ez a vers nagyon élesen vetíti elénk a költő érzésit,
gondolatait.
A vers műfaja chanson azaz dal. Ebben a
versben Ady a halállal kapcsolatos legszemélyesebb érzésiről ír.
2015. március 29., vasárnap
Szecesszió iparművészet
Bútortervezés
Az új formák keresése a bútortervezésben sokféle megoldást eredményezett. Elsődleges forrás a természet világa, mely vagy közvetlenül, vagy stilizáltan jelenik meg. A belga és francia tervezők az ívelt vonalakat kedvelték.
|
1. kép. Guimard francia építész 1900 körül tervezett széke a nehézkes, historizáló* bútorokkal szemben légiesen könnyűnek és természetesnek hat
|
Hajlékony vonalaikkal szoborszerű plasztikájú bútorokat hoztak létre. A felületet intarziával, fém és más anyagok berakásával díszítették.
Skóciában a „glasgow-i négyek” csoportja a francia irányzattal szemben az egyenes, függőleges vonalakra helyezte a hangsúlyt, nagy hatást gyakorolva a bécsi szecessziós mozgalomra.
A bútorok, csakúgy mint a többi szecessziós iparművészeti tárgy nagy része egyedi termék, kézművestechnikával készültek.
Fém - üveg- kerámiaművészet |
A fémművesség nemcsak az építészet díszítőelemeként jelentkezett, hanem sokféle használati tárgyat is létrehozott. Megújult az ékszerkészítés is: a hagyományos nemesfémek mellett egyéb fémek (bronz, sárga- és vörösréz, ón) változatos gazdagsága jellemző. A megfelelő hatás kedvéért pedig bármilyen anyagot felhasználtak: zománcot, gyöngyházat, elefántcsontot, borostyánt, szarut.
Az amerikai Louis-Comfort Tiffanyt az ún. irizáló, opálos üveg érdekelte. Nevét főleg az ólomkeretbe helyezett színes üvegekből álló lámpa tette máig nevezetessé. A szecessziós épület lényeges kiegészítője a színes üvegablak. A Tiffany által előállított üvegfajta különösen alkalmas volt erre a feladatra.
5. kép. A német WMF gyár galvanizált* jégkockatartóján megjelenő fiatal nőalak kibomló hajjal, leomló ruharedővel kedvelt díszítőelem. A vonalak hullámzó ritmusa növényi motívumokban folytatódik
6. kép. Róth Miksa képkerete (1900 körül). Ez a kis remekmű jól mutatja az üvegmozaik-technikát. Hatalmas ablakokat és mennyezeteket gyártottak ilyen módon a Róth-műhelyben
7. kép. A belga ötvös és szobrász Wolfers kitűzőfüggője, a „Niké” (1902). E parányi műalkotást nemcsak a felhasznált anyagok teszik értékessé, hanem az ékszerkészítő fantáziája és nagy technikai tudása
Róth Miksa budapesti üvegműhelye alkalmazta hazánkban először az új anyagot és technikát, üvegmozaik ablakaival nemzetközi rangra emelkedett. Az üveg hajlékonyságával bekerült az Új Művészet mestereinek kedvenc anyagai közé. Egyik megújítója a francia Emile Galle volt. Díszítményeit valósághű motívumok – virágok, lepkék, csigák, szitakötők – jellemzik.
18. kép. Tiffany-lámpa (bronz és üveg). Különleges üveganyagából, a „Favrile” üvegből elsősorban használati és díszüvegek készültek
19. kép. Gallé dombornyomásos vázája (1899) valósághűen ábrázolja az őszi kikericset
|
|
22. kép. Az első ipari formatervezők egyikének tartott Dresser tengerisünt idéző edénye az angol alkotó természetismeretéről vall
2015. január 6., kedd
korrupciós novella
- A világ leg unalmasabb munkája az enyém… Hogy lyukadtam ki ide? Ismertem a főnök lányát, még az egyetemről, ő mutatott be a cég tulajdonosának, a mostani főnökömnek, az apjának. Papírtologató vagyok, telefonálgatok, ügyintézek, de mindezt potom pénzért, saját irodában, tiszta környezetben. Nem egy boxban valahol egy szürke, egyhangú irodaépületben, ami bűzlik az olcsó kávé, izzadság, és kétségbeesés szagától.
- Igen, átmentem a teszteken… Persze, hogy nem
tanultam rá! …. Nem, édes, puskát írjanak a stréberek, meg a nyomik, nincs
nekem arra időm! … Száradt a körmöm, oké?! … Igen, nagyon élvezte, bár elég
undorító volt. Izzadt meg lihegett meg minden, de legalább nem tartott sokáig.
A vén Chester tanár úr se teljesít már úgy, mint régen!
Szerencsémre. De mit lehet tenni, egy nőnek érvényesülnie kell valahogy
az életben, és aki olyan elfoglalt, mint én, erre a csinos kinézetét és vele
született adottságait használja.
- Igen, James képviselő úr asszisztense vagyok. ..
Tisztességes úton! Tanultam, dolgoztam, felfigyeltek rám, felvettek. De most
nem is magam miatt vagyok itt! … A képviselő úr 6milliárdot sikkasztott csak az
elmúlt két hónapban. … Természetesen a vezetőség mindenről tudott, ők is ezt
csinálták, és csinálják majd, amég világ a világ. Nesze neked államadósság! …
Persze, a képviselő úr ezzel nyerte el a tetszésüket. Agyafúrt ember, a
sikkasztásai, és mellékes egyéb ügyei, amikről csak hallomásból tudok, nagyon
imponáltak a vezetőségnek. Egyszer meg is hívta őket egy partira, amin én nem
vettem részt, de képzelem milyen dolgok történhettek ott…. Ennél többet nem
mondhatok…
~3 interjú, 3 világból. Mindhárman telefonfülkéből
hívtak, de figyeltem őket. A reakcióik árulkodóak, főleg, hogy teljes
biztonságban érezték magukat abban a kis piros dobozban. Az egy külön dimenzió!
De nekem rohannom kell, a főnök nem fogja tolerálni, ha kések.~ Szakadtam ki
gondolatmenetemből, és azonnal fogtam egy taxit, ami elvitt a szerkesztőséghez.
Fel az emeleten, egyenest a főszerkesztő irodájába. Remegve nyújtom át neki a
jegyzeteket, hangosan kezdi felolvasni, azaz átalakítva, leszűkítve ecsetelni,
hogy mit írtam oda. Nem tudom, miért csinálja. Valószínűleg azért, hogy halljam,
ha baromságot írtam.
- Első alany: irodai dolgozó, felső beosztás, magas
fizetés, irodán kívüli juttatások. Meghúzta a főnök lányát, a titkárnőjét, és
még két munkatársát.. egy nyomtatón? .. Most komoly? – nézett rám felig
felhúzott szemöldökkel vastag keretes szemüvege mögül, mire én csak vállat
vontam- Végül is, minden részlet számít. – majd folytatta – Szóval a lány
juttatta be, de csak miután lefizette. Ezt így konkrétan mondta is?
- Feltételezem, nézve a tényt, hogy a csaj egy 8-as, a
pasi meg egy 4,5-es lúzer.
- Jogos feltételezés. Következő :
tizenéves fruska, aki úgy néz ki, mint egy szétplasztikázott 30 éves, lepukkant
pornósztár. Lepippantotta a tanárát a jobb jegyét. Mily meglepő…. Jobb alanyai
nem voltak?
- Lapozzon csak!
- Hm... Delikvens a felső osztályból. Ebből már
minőségi botrány lesz! -eleresztettem egy "yessss"-t de csak halkan,
hogyne tűnjek gyerekesnek a Főnök előtt. - Hacsak..... -ajaj- valaki meg
nem vétózza.
-De rengeteget dolgoztam! Tudja maga mi utánajárás ez
ilyen labilis politikai helyzetben?!
- Nem fejeztem be a mondatot! - durcásan a falnak
támaszkodtam karba tett kézzel. - Hacsak nem hajlandó egy kis premium
szolgáltatást nyújtani.
- Nem vagyok korrupt, sem kurva.... Na Viszlát!
-fordultam is ki az ajtaján, de utánam Szólt.
- Nem olyan premiumra gondoltam! Kérem Jöjjön vissza!
Beszéljük meg.
Beadtam a derekam, a Főnök pedig kiadta a feladatot.
Oknyomozó riporteri ambícióimat kihasználva feladatot kaptam: meg kell tudnom
kivel csalja a felesége. 2napom van rá.
................................................................................
Ami gyorsan el is telt. Adtam is a borítékban annak a
pasinak az adatait, egyenesen a főnököm kezébe. Nyugodt volt, kicsit talán túl
nyugodt is. De nem igazán érdekelt, csak a cikkemre tudtam koncentrálni, amit
rendben nyomtatás a is adtak.
De ami ez után történt.... Azt az eseményeket sose
feledem el.
Első körben közli velem az egyik kollégám, hogy nincs
is semmilyen vétó, és hogy szépen ki lettem használva. Aztán kapjuk az azonnali
híreket az aznapi lapszámban, hogy a Főnök megölte azt a pasast, akit
lenyomoztam neki. Azt hittem összeesek az idegességtől. Tulajdon képen
halálsorra küldtem egy embert.... Mint utólag kiderült kettőt is, ugyanis a
féleség, amint megtudta mi lett a szeretőjével felöltötte magát. A gyilkos, a
Most már volt főnököm természetesen börtönbe került, annak is az
elmegyógyintézet részlegébe. Ezen a napon úgy éreztem, én is oda tartozom....
Aztán végiggondoltam ezt a korrupció témát. Ahhoz,
hogy meg legyen arról a képviselőről az Interjú, 2 emberrel is lefeküdtem, az
egyik, tudta nélkül, az interjú alanya volt. Annak érdekében, hogy eljussak
karrierem jelenlegi pontjára, a fél baráti körömnek végig kellett másznom a
hátán magassarkúban, végig arról panaszkodva, hogy az a rohadt cipő milyen
kényelmetlen.
Így utólag belegondolva egy vicc az egész! Csak
mosolyogva iszogatom a sörömet, és füstöt fújok a háztetőn ülve, azt kérdezve,
miért oly kegyetlen a világ?... Aztán meg jobban belegondolok. Ha van valami
felsőbb hatalom, az mar nagyon sokszor sújtotta a népet minden felével. A
hatalom egyenlő a gonoszsággal. Az ember pedig egyre hatalmasabb lesz, és
elpusztítja isteneit, hogy helyükbe lepjen..., Mégis csak igaza volt
Mikszáthnak...." Az istenek halnak, az ember él "
2014. szeptember 27., szombat
Petőfi diasor - szövegben, mert diát nem engedett feltölteni
Petőfi Sándor
Család
Született:
Kiskőrösön 1823. január 1-én
Szülei:
Petrovics István mészárosmester, anyja Hrúz
Mária (szlovák)
1824
októberben Kiskunfélegyházára, itt tanult meg magyarul, ezt nevezi
szülőföldjének
Jó
körülmények, ingatlanok tulajdonosa lett az apja
Diákélet
Gondos
tanítás, 9 iskola: Kiskunfélegyháza, Kecskemét (3 év), Szabadszállás (fél év),
Sárszentlőrinc (3 év), Pest (német 2 év), Aszód (3 év), Selmecbánya (bukott)
Nemes
Magyar Társaság önképzőkör, itt ismerkedett meg Gvadányi Józseffel, Csokonaival
és Vörösmartyval
1839
Nemzeti Színház kisegítője, de 2 hónap után hazament
1839
szept. katona Sopronban, Grazba is eljutott, 1841-ben betegeskedés miatt
elbocsátották
Vándorévei
Gyalog
cikázott az országban: Sopronból Pápára, innen Pozsonyon keresztül
Dunavecsésre, Pestre, Selmecbányára, újra Dunavecsére
1841
Ozorán vándorszínésznek, majd vissza pápára tanulni, ahol Jókai Mórral barátok
lettek
Komárom
Jókaiék,
Mezőberény Orlai
1842
Pápán abbahagyta a tanulást, ismét színész: Székesfehérvár, Kecskemét
Pesten
és pápán keresztül Pozsony: Országgyűlési Tudósítók
másolása
Pesten
2 angol regény lefordítása, enyhített anyagi gondjain, Pilvax
1843
Debrecen ismét színész, Diószeg, Székelyhíd, vissza Debrecenbe
Verseit
összeírta, 1844 Pestre költőnek, Vörösmarty, Nemzeti Kör
Az elismert költő
Megismerkedett
Csapó Etelkével,
de meghalt, Cipruslombok Etelke
sírjáról
1845
kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből, felvidéki körút, Úti
jegyzetek
Mednyánszky
Berta szerelem, megkérte, de a lány apja nem engedte, Szerelem
Gyöngyei
Nyugtalan
volt, sokat utazott, gyakran volt szüleinél Szalkszentmártonban, Versek
II.
Később
sokáig otthon, keserű, kétségbeesett, Felhők,
Tigris
és
hiéna,
A
hóhér kötele
Fordulópont
Márc.
vissza Pestre, irodalmi-politikai élet, lapkiadók ellen Tízek Társasága, 10
fiatal költő, új folyóirat Pesti Füzetek néven,
nem sikerült
Szept.
Szatmári úton Erdődön Szendrey
Júlia, sokáig várt az igennel, ez az időszak alatt az Életképek,
megismerkedésük évfordulóján Erdődön esküvő, szülők tiltakozásának ellenére, koltói
kastélyban
1847
Arany János Toldija, levelezés, Nagyszalonta, Pest
Márc.
Összes
költemények,
felvidék újból, Úti levelek
1848
forradalmat várta, Március 15-ének egyik vezetője, kevesellte az elért pol.
Eredményeket, királyellenes versek, népgyűlések, támadta a kormány politikáját,
nagy ellenségeket szerzett, kezdte elveszíteni népszerűségét
Petőfi és a szabadságharc
Századosi
rang, nem harcoló alakulatoknál, rosszindulatú vádaskodások érték, Júliát
Erdődre, de ő később Debrecenbe, ott született meg Zoltán fiuk
1849
Bem serege, Bem segédtisztje, távol tartotta a harctól, futárszolgálattal
Debrecenbe, az akkori kormány ott volt, Erdély, Nagyszalontára családját,
őrnagy, Klapka Györggyel kellemetlen helyzetbe, kilépett
Anyagi
gondok, szülei meghaltak, fiát elhozta Aranyéktól,
Mezőberény, Szörnyű idő,
Erdélybe akart menni, de nem sikerült, Bemhez vissza, őrnagy felszerelés
nélkül, civilként vett részt a Segesvári csatában, 2700 magyar 16 ezer orosz
ellen
1849.
július
31-én tűnt el örökre
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)