Ady Endre: Párisban járt az Ősz
A vers
Párizsban íródott 1906-ban, miközben Ady az egyik kedvenc kávéházának teraszán
üldögélt és nézte a párizsi életet. 1907-ben jelent meg a Vér és arany című
kötetben.
A címben
szereplő Ősz szó egy szimbólum, ezért írja nagybetűvel. Az ősz, mint évszak
szimbolizálja az elmúlást és az öregedést. Ezért a címben szereplő Ősz az
elmúlásnak és a Halálnak a szimbólumává válik.
A
versben Ady a Szent Mihály sugárúton sétál egy forró nyári napon, miközben
falevelek hullnak a fákról. Adynak a falevelekről eszébe jut az ősz, elmúlás és
a halál.
A mű
főszereplője az Ősz, ami a Halált szimbolizálja. A halál egy rossz fiúcska
képében jelenik meg, aki kisgyerek módjára rosszalkodik az utcákon, becsönget a
házak kapuján, majd elszalad. „S Párisból az Ősz kacagva szaladt.” Ady sokat
gondol a halálra, mivel súlyos betegségben szenved. Számos szinesztézia
fedezhető fel a műben, melyek kiemelik, felerősítik az érzelmeket és
olvasottakat. A költő azon a bizonyos sugárúton találkozik a halállal. A magyar néphagyományban Szent Mihály
áll a haldoklók mellett, segít nekik itt hagyni a földi világot, átkíséri a
lelkeket a túlvilágra. Ez a vers nagyon élesen vetíti elénk a költő érzésit,
gondolatait.
A vers műfaja chanson azaz dal. Ebben a
versben Ady a halállal kapcsolatos legszemélyesebb érzésiről ír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése