Kritika a Rózsa neve című filmről

Korhűen ábrázolták benne az akkori életszínvonalat, a vallási normákat is. A gyilkosságok adtak neki egy krimi jelleget, de alapjaiban véve maradt a drámai vonalnál. Nem az a tipikus hollywoodi cukormáz, vagy fiktív történelmi film- olyan értelemben fiktív, mint például a western filmek, ahol mindig van egy fehér kalapos hős, aki legyőzi a sok fekete kalapost, megkapja a nőt, mindeközben whiskyt vedel és egy szalmaszál lóg ki a szájából.

Baskervill Vilmos eléggé kiugró egyén az egész keresztény közösségben. Részint azért, mert nem veszi annyira szigorúan, például a nevetés szabályát (bár ez az ő rendében megengedett, de itt nem nézik jó szemmel), másrészt pedig azért, mert tudósok könyveit olvasta, és ezt az egyház nem viseli el. A tudomány és a vallás ebben a korban két összeférhetetlen(-nek tűnő) dolognak számított, mert mindkettő túl éles ellentmondásban volt a másikkal( holott buzgón másolták a tudományos könyveket). Vilmosnak megvolt az a tipikus "Sherlock" jellege, és aki ismeri az eredeti novellákat Sir A.C. Doyle-tól, annak szemet szúr a Baskervill név (A sátán kutyája c. kötetből a gróf neve). Mindemellett az is vicces párhuzam a  detektívsztori és e-között, hogy Atson (a fiatal gyerek, aki kísérte) a magyar szinkronnak és a kissé recsegős hangminőségnek köszönhetően Watson-nak hallatszott. 

Maga a történet jól fel volt építve, a végére mindenre szépen magyarázatot is kaptunk, bár nem volt nehéz kitalálni a végkifejletet, és egyértelmű volt a "papírgyilkos" kiléte is. Mai racionálisabb felfogással, sőt még talán akkor is, kicsit túlzásnak érzem, hogy ilyen drasztikus eszközökkel akarta az elkövető megvédeni a vallását.

Ha pontra kéne értékelni akkor 10/5. Nem azért mert összességében a történet nem volt jó, egyszerűen nem az én műfajom.