Beszéljünk a mesékről!
Rengeteg könyvben, nevelési útmutatóban lehet olvasni, hogy milyen fontosak a mesék a gyerekek fejlődésében. Én is még régen a Mazsola és Tádé mesével kezdtem, meg Süsüvel és hasonlókkal, aztán jött a kihagyhatatlan japán animációs csoda a Pokémon, Digimon, Yugioh ecetelá... Aztán fejlődött a technika, jött a kimondott mesecsatorna a Jetix- mostani Disney Chanel, a Minimax, Animax- régen A+. A technika fejlődésével a mesék is fejlődtek, és egyre erőszakosabbá váltak, főleg a legújabb 3D-s alkotások. Mert az még korrekt, hogy én hulla fáradtan leülök a tv elé és nézem, és értem őket, de egy 6-8-10 éves gyereknek nem biztos hogy jót tesz, ha lövöldözős, vérontós, üldözős meséket néz.
Én például kiskoromban nagyon féltem a magyar tévén leadott Mononoke Hime-től, mert tele volt véres állatokkal, és csatákkal. Most, a napokban újranéztem, és nem értettem, hogy mitől féltem gyerekként, hiszen mai ismereteimnek köszönhetően semmi kivetnivalót nem látok a történetében (kivéve a grafikáját, de az egy másik történet:) ). Aztán átgondoltam még egyszer, és rájöttem, hogy egy ilyen mese igen nagy károsodást okozhat a későbbiekben, de tehet azért jót is.
Gondolom minden kisfiú/fiúsabb lányok még gyerekként találkoztak a Dragon Ball Z című japán animációs csodával- tele van csatákkal, meg kicsiknek néhol ijesztő lehet a grafikája egy-egy karakternek, VISZONT! megtanít a barátság fontosságára, az egymás melletti kiállásra, és a saját magunkért folytatott harc fontosságára. ÉS pont ez a lényeg, hogy a mai meséknek csak jó a grafikájuk, de semmitmondóak! Nem tanítják a gyerekeket semmi fontosra, pusztán "szórakoztató" hogy lövik egymást kigyúrtra animált karakterek, de ennél több tartalmat vagy netán történetet a többségüknek nem voltak képesek adni.
Kislányoknak meg ott van a barbi meg az összes ilyen rózsaszín felhőben lebegő régi Grimm történet és hasonlók. Ezek a lányoknak készített történetek általában a szerelemről szólnak, nem is igazán tanítanak semmire, de a kicsik kedvelik az efféléket, sőt egy-egy erősebb személyiségű karakter akár a példaképükké válhat, így már nem is tűnik olyan értelmetlennek az egész.
Épp a minap tévedtem fel egy kisgyerekeknek készült mesecsatornára és majdhogynem elborzadtam egy-egy "gyöngyszem" láttán. Például eléggé sokkolt, hogy a Kis Herceget képes volt valami elvetemült 3D-ben megvalósítani.
- És ezzel, most nem az összes újonnan készült animációs filmet, mesesorozatot akarom megszólni, mert tény, hogy vannak köztük jók is, és nem titkolom, én magam is bele-bele nézek gyerekeknek szánt mesékbe, pontosan ezért tudok róluk ilyen átfogó véleményt alkotni. És igen, a mesék fejlődése lehet ettől eltekintve jó irányú is, pl: egyre több olyannal is találkozom, ami a barátságról meg hasonló mesék által közvetített alapértékről és erkölcsi normáról szól, mint a régi jó (többnyire magyar) meséink. Annak meg külön örülök, hogy ötletek hiányában visszajött néhány régi nagy kedvenc is a magyar tévére, így nemcsak az idősebb korosztály nosztalgiázhat, de a fiatalok is megismerhetik azt a csodát, amit a régi jó mesék adtak nekünk kiskorunkban.
És van egy csatorna, amit csak bizonyos szolgáltatóknál érhetünk el: a Boomerang, ahol a régi amerikai meséket még megtekinthetjük a Scooby Dooootól kezdve Tom & Jerryn keresztül, Frédi és Béni-ig- aminek történetesen a magyar szinkronját Amerika megvásárolta. Azok voltak az igazi klasszikusok, bár amerikaiak, de a magyar tévé is sugározta őket. Ezeknek a meséknek, bár nem volt sok értelmük, de a szórakoztatás volt a céljuk, nem az erkölcsi mondanivaló, mint pl a magyar bábmeséknek, népmeséknek. Ebből is látszik az éles kontraszt a két ország közt, nemcsak mesetechnikai fejlődés, de tartalmi, nevelési szempontból is.
Minden csatorna közül a legelvetemültebb a Cartoon Network, ami szerintem egyáltalán nem gyerekeknek való, sőt talán az idősebb korosztálynak sem, maximum az elvetemültebb részének! Azt elmebeteg sorozataival, mint a Kalandra fel és a többi, inkább a felsőbb korosztályokat, tinédzsereket céloz meg, hogy a Totál dráma szigetről ne is beszéljünk...
Summa summarum :ki kell válogatni, hogy mit engedünk nézni a gyerekeknek!
// Nekem anno alig engedtek tévét nézni, csak hétvégenként, és semmivel nem lettem kevesebb, mint azok, akik órákat ültek gyerekként a tévé előtt. //
Rengeteg könyvben, nevelési útmutatóban lehet olvasni, hogy milyen fontosak a mesék a gyerekek fejlődésében. Én is még régen a Mazsola és Tádé mesével kezdtem, meg Süsüvel és hasonlókkal, aztán jött a kihagyhatatlan japán animációs csoda a Pokémon, Digimon, Yugioh ecetelá... Aztán fejlődött a technika, jött a kimondott mesecsatorna a Jetix- mostani Disney Chanel, a Minimax, Animax- régen A+. A technika fejlődésével a mesék is fejlődtek, és egyre erőszakosabbá váltak, főleg a legújabb 3D-s alkotások. Mert az még korrekt, hogy én hulla fáradtan leülök a tv elé és nézem, és értem őket, de egy 6-8-10 éves gyereknek nem biztos hogy jót tesz, ha lövöldözős, vérontós, üldözős meséket néz.
Én például kiskoromban nagyon féltem a magyar tévén leadott Mononoke Hime-től, mert tele volt véres állatokkal, és csatákkal. Most, a napokban újranéztem, és nem értettem, hogy mitől féltem gyerekként, hiszen mai ismereteimnek köszönhetően semmi kivetnivalót nem látok a történetében (kivéve a grafikáját, de az egy másik történet:) ). Aztán átgondoltam még egyszer, és rájöttem, hogy egy ilyen mese igen nagy károsodást okozhat a későbbiekben, de tehet azért jót is.
Gondolom minden kisfiú/fiúsabb lányok még gyerekként találkoztak a Dragon Ball Z című japán animációs csodával- tele van csatákkal, meg kicsiknek néhol ijesztő lehet a grafikája egy-egy karakternek, VISZONT! megtanít a barátság fontosságára, az egymás melletti kiállásra, és a saját magunkért folytatott harc fontosságára. ÉS pont ez a lényeg, hogy a mai meséknek csak jó a grafikájuk, de semmitmondóak! Nem tanítják a gyerekeket semmi fontosra, pusztán "szórakoztató" hogy lövik egymást kigyúrtra animált karakterek, de ennél több tartalmat vagy netán történetet a többségüknek nem voltak képesek adni.
Kislányoknak meg ott van a barbi meg az összes ilyen rózsaszín felhőben lebegő régi Grimm történet és hasonlók. Ezek a lányoknak készített történetek általában a szerelemről szólnak, nem is igazán tanítanak semmire, de a kicsik kedvelik az efféléket, sőt egy-egy erősebb személyiségű karakter akár a példaképükké válhat, így már nem is tűnik olyan értelmetlennek az egész.
Épp a minap tévedtem fel egy kisgyerekeknek készült mesecsatornára és majdhogynem elborzadtam egy-egy "gyöngyszem" láttán. Például eléggé sokkolt, hogy a Kis Herceget képes volt valami elvetemült 3D-ben megvalósítani.
- És ezzel, most nem az összes újonnan készült animációs filmet, mesesorozatot akarom megszólni, mert tény, hogy vannak köztük jók is, és nem titkolom, én magam is bele-bele nézek gyerekeknek szánt mesékbe, pontosan ezért tudok róluk ilyen átfogó véleményt alkotni. És igen, a mesék fejlődése lehet ettől eltekintve jó irányú is, pl: egyre több olyannal is találkozom, ami a barátságról meg hasonló mesék által közvetített alapértékről és erkölcsi normáról szól, mint a régi jó (többnyire magyar) meséink. Annak meg külön örülök, hogy ötletek hiányában visszajött néhány régi nagy kedvenc is a magyar tévére, így nemcsak az idősebb korosztály nosztalgiázhat, de a fiatalok is megismerhetik azt a csodát, amit a régi jó mesék adtak nekünk kiskorunkban.
És van egy csatorna, amit csak bizonyos szolgáltatóknál érhetünk el: a Boomerang, ahol a régi amerikai meséket még megtekinthetjük a Scooby Dooootól kezdve Tom & Jerryn keresztül, Frédi és Béni-ig- aminek történetesen a magyar szinkronját Amerika megvásárolta. Azok voltak az igazi klasszikusok, bár amerikaiak, de a magyar tévé is sugározta őket. Ezeknek a meséknek, bár nem volt sok értelmük, de a szórakoztatás volt a céljuk, nem az erkölcsi mondanivaló, mint pl a magyar bábmeséknek, népmeséknek. Ebből is látszik az éles kontraszt a két ország közt, nemcsak mesetechnikai fejlődés, de tartalmi, nevelési szempontból is.
Minden csatorna közül a legelvetemültebb a Cartoon Network, ami szerintem egyáltalán nem gyerekeknek való, sőt talán az idősebb korosztálynak sem, maximum az elvetemültebb részének! Azt elmebeteg sorozataival, mint a Kalandra fel és a többi, inkább a felsőbb korosztályokat, tinédzsereket céloz meg, hogy a Totál dráma szigetről ne is beszéljünk...
Summa summarum :ki kell válogatni, hogy mit engedünk nézni a gyerekeknek!
// Nekem anno alig engedtek tévét nézni, csak hétvégenként, és semmivel nem lettem kevesebb, mint azok, akik órákat ültek gyerekként a tévé előtt. //
Nosztalgikus élmény volt olvasni a bejegyzést és eszembe jutottak azok a rajzfilmek, amelyekért majd meghaltam, annyira imádtam. A hétvégi matinékat szinte sohasem hagytam ki, korán kelni csak azért, hogy megnézhessek néhány rajzfilmet, mégis megérte. Egyetértek azzal, hogy a régi jó rajzfilmek tényleg mesék voltak, nem holmi bugyutaságok. Scooby-Doo-val együtt féltem, Bátor, a gyáva kutya mindmáig a kedvencem (ezen kiskoromban majdnem becsináltam magam :D),Timon és Pumbaa, Én vagyok Menyus, Boci és Pipi… és még sorolhatnám, ezek voltak a gyerekeknek szánt rajzfilmek, nem a mai kimosott szivárványok, ahol semmi nincs belül (még kívül is alig), ezek nem gyerekeknek való. Mára minden csak a szórakoztatásról szól, és elszomorító. A jövő generációi ezektől a rajzfilmektől függenek, veszélyes őket a tv képernyője előtt hagyni, mert később meglesznek a következményei.
VálaszTörlésSzerintem is az a gond a mai mesékkel, hogy a látvány miatt szeretik őket annyira, és nem a belső értékei és mondanivalói miatt. A gyerekek meg ugye ezt szokják meg, mást nem hajlandóak megnézni. Ezért is gyártanak egyre több ilyet, mert a mai gyerekeknek ez kell. Ha egy ilyen mai mese után leültetnénk őket egy régi, kevésbé látványos, de annál kedvesebb és értékesebb mese elé, nem túl valószínű, hogy tetszene nekik. A többségük sajnos nem tudják, milyen jók voltak azok a régi mesék.
VálaszTörlésEgyet kell, hogy értsek nagyon sok dologban, és legfőképp a mai, modern animációs sorozatokról. Én magam nagy hi've vagyok mindenféle animációnak, az online weboldalakra feltöltött kis animációktól kezdve az egész estés animációs filmekig. Bár én nem néztem a Dragon Ball Z-t, de szerencsés voltam, hogy az én fiatalkoromban még sugározták azokat a nagy klasszikus amerikai animációs sorozatokat, amiről beszéltél is. De ahova ma jutottunk, azt két borzaztó ágra lehet választani: a mai Cartoon Network, ami mintha az internet legmélyebb és legsötétett bugyraiból meritene ötleteket, és a Disney, ami pedig már szinte szó szerint bele akarja rágni a gyerekek szájába azt, hogy ők mit tartanak jónak.
VálaszTörlésA japán animekről meg csak annyit, hogy azokból jóval többféle van, igy bárki találhat benne neki illőt.