Az elveimet nem védem mindig sziklaszilárdan, egyszerűen csak vannak. Azok az elvek, amikben hiszek, nem annyira fontosak számomra, mint azt egy normál ember gondolná.Az életemet biztos nem adnám értük.
Gondoljunk csak bele: az érveinket azért alakítjuk ki, hogy azok szerint cselekedjünk, éljünk, próbáljunk igazodni valamihez, ergo, az elvek életünk sablonjai, amiket a tetteinkkel rajzolunk körbe, azon fáradozva, hogy ne csússzunk le a kijelölt vonalról. Mindenki erre törekszik, én is, de ennek ellenére néha akarva, akaratlanul azt mondjuk, hogy "Francba a vonalakkal!" és összefirkáljuk a lapot.
Az elvek kialakulásának megvan a maga folyamata. Nekem ráment az eddigi életem, hogy most úgy tudjak viselkedni, érezni,gondolkodni, ahogy én akarok . Igen, az érzelmeket lazán lehet irányítani, ha sokat gyakorol az ember. A viselkedésünket mindig a környezetünk befolyásolja, ne higgyük el, ha azt mondják, hogy nem, azzal az elmélettel alátámasztva, hogy a viselkedés érzelemfüggő (ez csak részben igaz). Tökéletesen lehet függetleníteni, és ez megint csak gyakorlat kérdése. A gondolkodásmód a legfontosabb szempont, ha mindent kézben akarunk tartani. Mindebből könnyen rá lehet jönni, hogy az én fő elvem az, hogy én irányítok. A tökéletes önkontroll, a "színészi" képesség, a realitásra és racionalitásra épülő gondolkodásmód. Ettől még nem vagyok robot, vannak érzelmeim, de azokat is úgy kezelem,mint az emberi lény, mint egyenlet tényezőit.
A lényeg részemről annyi, hogy nemérdemes meghalni az elveinkért, mert amég élünk, mindig van lehetőségünk változtatni! Ha engem választás elé állítanának, hogy vagy behódolok egy rendszernek, lemondva minden elvemről, és a rendszer által megszabott elvi normáknak megfelelően élek, vagy meghalok, akkor inkább az élet. Mindez nem jelenti azt, hogy teljes egészében elfogadom a rám kényszerített helyzetet, csak időt nyerek a kibújáshoz a rendszer karmai közül. Eldöntöttem már rég, hogy addig nem hagyom magam meghalni, amég tényleg minden célomat el nem értem, és nincs minden rendben az életemmel. Utána bátran megyek elébe bárminek! Perfekcionizmus? Talán.... De ez van:)
Én tiszteletben tartom mások véleményét, akik azt vallják, hogy az elveinkért meghalni szép, és jó, és bátorságra vall. Csak szerintem nem.
"Mindig van kiút mindenhonnan. Ha nincs,csinálj magadnak, és hidd el, többre mész vele, mint a kitaposott ösvénnyel!"
idézet from : Jamida Kasa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése