Carpe diem- Ragadd meg!

Mire jó a mai nap? Miért van az, ami? – Kit érdekel, hisz ha a pillanatnak élünk, ilyen apró, lényegtelen dolgokkal felesleges foglalkoznunk. Ezt fogalmazta meg egykor valaki okosan, latinul két szóban: Crape Diem.

A fogalom, mint olyan konkrét jelentése „ragadd meg a napot”. Dolgozatomban ezt szeretném kifejteni és értelmezni.

Először is a kifejezés elég tágan értelmezhető, főleg két irányzatot különíthetünk el. (Előre szólok a két irányzat, két szélsőséges példa lesz a carpe diem jó és rossz formájára.)

Van a kissé ’sötétebb’ vonal, ami főleg arra koncentrál, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy mindent kipróbáljunk, ezért tényleg Mindent kipróbálnak- beleértve a drogokat, alkoholt és még sorolhatnám.

És van az a vonal, akik a szó leg szorosabb értelmében képesek megragadni a mát. Őket a fényképészekhez tudnám leginkább hasonlítani, akik észreveszik a legszebb pillanatokat és örökkévalóvá teszik egy kattintással. Így lehet leginkább Megragadni a pillanatot!

De nem címkézhetünk fel mindent azzal, hogy jó vagy rossz. Az arany középút a legideálisabb, de ez csak személyes vélemény (és nem azt mondom, hogy legyünk fényképészek és optimisták, de azért igyunk is! főleg úgy, hogy én inkább hajlok a második felé ). Be kell látnunk a rossz dolgait az életnek, de tudnunk kell a legjobbat kihozni belőle. Véleményem szerint ez a carpe diem.

Hogy a két irányzatnak mik a következményei, azt mondanom sem kell, hisz elég egyértelműen lehet rá következtetni. Bár a carpe diem csak a mával törődik, azért nem árt nem elszúrni egy életet egyetlen általunk boldognak vélt perc élvezetéért (pl: kirúgni a barátnőnket ittas állapotban, mert nekünk akkor épp az okoz örömet- ez ismét egy szélsőséges példa volt).

Elég sok író/költő foglalkozik a témával, és nem csak a XXI. században. Mindenki másként látja a dolgokat – ez az emberi lét legszebb tulajdonsága. Az egyet nem értés tesz minket igazán egyedivé, holott néha vitákat szül, azért érdekes megfigyelni ilyenkor az embert. Ahogy Sas József humorista mondta egyszer: „Nem vagyunk egyformák! …Hála a ó Istennek...”

De visszatérve a carpe diem irodalomban történt megjelenésére, vegyük elsőként a Kr.e. 65 körül íródott Horatius Flaccus költeményt, mely elsőként boncolgatta a témát. A Taliarcushoz c. vers elég pesszimista értelemben írja le a carpe diemet. A versből nagyjából azt lehet levonni, hogy addig örüljünk minden jónak, amég el nem múlik, mert egyszer minden elmúlik. Nekem személy szerint nem tetszett ez a vers, főleg e miatt a gondolatmenet miatt, de ettől függetlenül korát meghazudtoló költemény, akár mai időkben is megállná a helyét.

A következő iromány meg is próbálta XX. századivá változtatni egy kis átírással. A ’modern’ írók abban az időben próbálták forradalmasítani a költészetet, de Várady Szabolcs – Horác című műve valahogy távol áll a költészet legtágabb művészi értelmezésétől. Újragondolta Horatius versét, és a költőnek címezve írta le a saját versét átalakítva. Az elgondolás ugyanaz volt, mint a római írónál. Nevezhetjük adaptációnak, ha úgy tetszik.

Amelyik iromány viszont igazán vidáman értelmezi a carpe diemet, az a Punnany Massif Élvezd c. száma. Elsődleges előnye a másik kettővel szemben, hogy rímel és zenés. A reggie zenei aláfestése ennek a jól megformált rapnek szánt költeménynek igen jól állt. Bár ez a műfaj nem igazán az én stílusom, még számomra is élvezhető volt ez a lazító szám. Igen, a fő a lazaság egyfajta jelmondata is lehetne ennek a műnek. Ami igazán jó benne az az ötletes rímelélés, bár nem mondom, hogy nincs benne semmi kifogásolható.

Mindhárom vers különböző álláspontot képvisel egy témán belül. Ez teszi érdekessé az egészet!

 A lényeg, hogy a carpe diem olyan dolog, amit egyszer tényleg ki kellene próbálnia mindenkinek, a témán nagyon sokat lehet gondolkozni, és az ebben megfogalmazott lazítás néhanapján jó tesz a közérzetnek is, de soha ne feledjük, hogy semmit nem szabad túlzásba vinni!

Kapcsoljuk be a fent említett dalt, és nem gondolkozva semmin, engedjük el magunkat. Igyunk meg egy pohárka bort vagy inkább üdítőt, és ne vegyünk tudomást a külvilágról, legalább addig amég tart a szám.

Vagy egyszerűen végtelenítsük a ’szalagot’ és élvezzük, amég időnk engedi!:)