Vízió

Igazságos- e vajon az Úr? Néha igen, néha nem. Főleg nem, de ettől eltekintve még hiszünk benne.

Félreértés ne essék, engem is kereszténynek neveltek, még bérmálkoztam is, de ahogy felnő az ember fia, és öntudatra ébred – pontosabban eljut abba a korba, ahol már nehezen alakítható a személyisége- akkor felmerülnek benne kérdések mindennel kapcsolatban. És hogy jön ahhoz az egyszerű emberi létforma, hogy megkérdőjelezzen egy isteni felsőbb hatalmat, szembeszállva mindennel, amire egész életében nevelték?

Nos, ilyen egyszerűen.

Javaslom, járjuk körbe a vallás/ok témakörét, ízlelgessük, emésztgessük, majd köpjük ki és vonjunk le minden lehetséges következtetést.

Első sorban tekintsünk vissza az egyistenhit eredetére (aki tanult történelemből előnyben van). A Jahve kultusz, amit a zsidók annak idején kialakítottak pusztán egy több istenhitből átalakult dolog, ráadásul Jahve a mennydörgés istene volt. Íme, a magyarázat miért nem mindig igazságos Isten- mivel egy egyszerű természeti erőre vezethető vissza. Katasztrófákat okoz, mindemellett erdőket növeszt.  

Munka, robotolás, tervek, álmok, majd mindezt elmossa a szökőár (néha szó szerint)- ezt mások pechnek, balszerencsének, vagy katasztrófának nevezik… Én életnek hívom. A csalódás, a rossz dolgok, a fájdalom mind-mind életünk részét képezik, akár csak minden jó. Hogy ez valóban Istentől származik e, nem tudom, de senki más sem. Egyszerűen csak hisznek, reménykednek, imádkoznak. A hit nagyon jó dolog, néha az ember utolsó mentsvára. De ha egyszer hátat fordítunk Istennek, onnan nincs visszaút – néhány tanítás szerint igen, de ettől függetlenül mindig arra neveltek, hogy ne hagyjam, hogy az ördög elvigye a lelkemet. Ha az embert Isten valóban a paradicsomba teremtette volna, akkor miért nem vagyunk most is ott. Miért fordított az ember Istennek hátat, miért lett bűnös, ha Isten csak a javunkat akarta és valóban ő teremtett minket. Miért hagyja vajon, hogy az ember elpusztítsa önmagát?

Ezek közül egyik kérdésre sem tudja senki a választ, de remélem, valami felsőbb hatalom tényleg jól szórakozik rajtunk J

Én hiszek a saját sorsom alakításában, bármennyiszer is cáfolt már rá erre az élet. Hiszek még mindennek ellenére Istenben is, mert egyszerűen hinni akarok, minden bizonytalanságom ellenére is. Vágjatok fejbe egy Bibliával, ha ezt a cikket ördögi sugallatnak tartjátok, de annak ellenére is remélem, hogy a pokolban van létszámstop és ti egyetértők és ellenérvelő csak azután haltok majd meg (ha egyáltalán létezik menny és pokol).  

Lehet, hogy ezért egyszer Isten megbüntet majd, de nem fogom bánni, mert amég képes vagyok gondolkozni (még ha néha értelmetlen dolgokon is), addig érzem, hogy élek.